In memoriam Hemmert János ( Varga Z. Lajos)

Varga Z. Lajos barátom a következő verset dedikálta nekem,melyet közös szeretett tanárunk,mesterem Hemmert János tiszteletére-emlékére írt,és engedelmével ezennel közzé teszem a webolgalamon:
(eredetiben látható: www.poet.hu )

In memoriam Hemmert János
Hová tűntek az ásotthalmi felhők,
A fák fölött szitáló ezüst-kékes, lila-vörös,
Hová tűnt a piros Tiszában a Napot fürdető város
Veled minden és a mindenség az egekbe költözött.

A nagy kollázs-alkotó átollózta vigalmas életed,
Lehettél volna Amerikában alkotó Művész - Isten, zseni,
De a lengyel lángolásból szelídült, délalföldi délibáb-
porból lett férfi arcéled, itt lett hétköznapi és isteni.

Még találkoztunk az álmos szeptemberi utcán,
Gyötört árnyékod piszkálta némi gyatra fény,
Halk szavakat váltottunk, homályos szemeidben láttam,
Már nincs tovább semmi, és nincs tovább remény.

Fogaskerekeiddel őrölted az időt, fejedben hajszálrugók,
Vézna alumínium rácsok mögött vergődtek képeid,
Most Picasso, és Dali ölelget, s harsogják,
Azt a hétszázát, azt a mindenit!
Varga Z. Lajos
(2010. késő őszén, Hemmert János festőművész barátom halálhírekor...)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)