Jéga Szabó László Tamás alkotásai elemzése: 2013 Máté Zsuzsanna: A bölcselet átlényegülése esztétikummá-középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével c. könyvében

Máté Zsuzsanna: A bölcselet átlényegülése esztétikummá-középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével.
Madách Irodalmi Társaság kiadvány Szeged. 2013.[/i][/i][/i][/i][/i]
244-245.oldal[/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i]
[/i][/i][/i]
[/i][/i][/i]
Máig megihleti Madách fő műve a festőket és a szobrászokat is, mégpedig elsősorban a továbbgondolás, a ’rájátszás’ felől, példaként Czene Gál István folyamatosan gyarapodó festményeit és Jéga Szabó László Tamás Az ember komédiája (2008) az Éva almája (2009) című szobor-installációit és a Lucifer (2010) kollázsát említhetjük meg. Az ember komédiája szobor-installáció a bibliai első emberpár történetének demitologizálására épít, az első emberpár, a vörös földből vétetett meztelen Ádám és Éva (terrakotta szoborpárosának) paradicsomon kívüli ’életképét’ jeleníti meg, a Tragédiát ’továbbgondolva’, mint egy lehetséges 16. színt. A korunkban meglévő ördögi csábításra utalva köti össze a mát a régmúlttal, a bibliai történetet a Tragédia utolsó színének gondolatiságával, az ördögi kísértés és az ember eltévelyedésének folytonosságát jelezve számunkra. Röviden leírva a szobor-installáció ’életképét’: a várandós Éva hamarosan életet ad Káinnak, a hátuk mögötti kietlen természet (melyet a szürke plasztik és a bogáncs jelképez) az első emberpár megmunkálására vár és azon a bizonyos sziklán üldögélnek, lábukat lógatva a mélybe, a semmibe. Az első emberpár, a születendő gyermek – valamennyien a lét és a semmi határán. A gyermekét váró Éva meghitten Ádámhoz bújik, míg az első férfi fejtartása a hegytető végén megjelenő fekete szellemalakra irányul és ezzel folytatódik az ember tragédiája, amely ma is tart. Ennek mozgatója, az ördögi működést jelképező (talán júdási) ezüst pénzérmék és a napjainkra jellemző technikai eszközök néhány darabja. Az alkotó ezt érezte az ördögi csábítás mai, korunkra jellemző jelképtárának, az emberi lényegtől való elhajlásnak. S nem véletlenül juthat eszünkbe Oswald Spengler jóslata, hiszen a Tragédia ’továbbgondolása’, Az ember komédiája szobor-installáció éppen ez irányba mutat. A spengleri kultúra elmélet szerint a (Karolingoktól kezdődő) ‘fausti’ európai kultúrában a XIX. század közepétől lassan és biztosan bekövetkezik a megtorpanás és hanyatlás, az eredetiséget hordozó belső alkotóerők fokozatos elapadása a filozófia, a művészetek és a tudományok területén, és – a mindezt látszólagosan ellensúlyozó – elképesztő fejlődés a technika és a pénz diktatúrájára épülő ’jólét’ világában. Végül a Legyen birodalmát valaha meghódítani akaró, a mindentudásra törekvő európai ‘fausti ember’ – a spengleri jóslat szerint – a gép, a technika és a pénz rabszolgájává, valahai önmaga karikatúrájává válik. S e spengleri jóslatba foglalt vízió mai realizálódására is figyelmeztethet Jéga Szabó László Az ember komédiája című szobor-installációja.[/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i]
[/i][/i][/i]
MEK OSZK teljes könyv megtekintésékez kattintson az alábbi linkre:[/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i][/i]
[/i][/i][/i]
[url=http://mek.oszk.hu/12000/12067/12067.pdf][i]http://mek.oszk.hu/12000/12067/12067.pdf[/i][/url] [/i][/i][/i]